Az ókorra az utazások célja tovább bővült: Egyiptom és Mezopotámia – melyek jól szervezett adminisztrációval, és e területen dolgozó népes apparátussal is büszkélkedtek – hivatással járó, üzleti, valamint vallási célú turizmussal is rendelkeztek már. A közigazgatási tisztségviselők, az intézők, a futárok és a kereskedők, akik e nagy kiterjedésű, hatalmas birodalmak útjait rótták, már kereskedelmi céllal működő szálláshelyeken éjszakázhattak, s gyakran jól kiépített utakon közlekedhettek. Ennek egyik legjobb példája a Perzsa Királyi Út, melyet a Kr. e. V. században Dareosz nagykirály építtetett a mai Törökország területén fekvő Szardeisz és az iráni Perszepolisz között. A 2700 kilométeres távot – melyen út közben 111 pihenőállomást létesítettek, s ahol friss lovakat is válthattak – a futárok hét nap alatt tudták megtenni.
Halikarnasszoszi Hérodotosz, a híres görög történetíró maga is sokat utazott, jószerével beutazta az akkor ismert világot: megfordult Egyiptomban, Észak-Afrikában, a Fekete-tengernél, Mezopotámiában, Itáliában, s utazási tapasztalatait le is írta. Munkássága, mely alapvetően történelmi irányultságú volt, hatalmas forrásanyagot jelentett a korabeli néprajzot és földrajzot kutatók számára is. Legfőbb és egyetlen fennmaradt műve a ’Történelem’ a görög-perzsa háborúkról szól, de részletesen ismerteti az Óperzsa Birodalom kialakulását, a benne élő népek kultúráját, néprajzát és földrajzi fekvését is. Tőle tudjuk, amikor a föníciai hajósok nyugati irányba haladva Afrikát körülhajózták, a Napot jobb oldalukon látták. Ez valóban így van a déli féltekén, és bizonyítja, hogy az említett utakra valóban sor kerülhetett.
