A szervezett turizmus csak alig kétszáz esztendős múltra tekint vissza; egy angol úr, bizonyos Thomas Cook 1841-ben egy 10 mérföldes vonatos kirándulást szervezett Leicesterből Loughborough-ba, melynek ára egy shilling volt oda-vissza (ez az ár az étkezést is tartalmazta), s 570 vállalkozó kedvű utas vett részt rajta. Cook fantáziát látott az ötletben, s később további, immár hosszabb utazásokat is szervezett (Liverpoolba, Skóciába), melyet végül a ma is létező Thomas Cook & Son (ma Thomas Cook Group) utazási iroda megnyitásával intézményesített. 1855-ben, a Párizsi Világkiállításra indította első külföldi útját, majd a rákövetkező évben megkezdte európai körútjainak is a szervezését. Az 1860-as években további úti célok kerültek a repertoárra: Svájc, Olaszország, Egyiptom és az USA.
A legelső vándorok
Azt gondolnánk, a legelső emberek még csak élelemszerzés, vagy időjárás változás okán változtatták helyüket, mely során hatalmas távolságokat is bejártak. E vándorlások azonban még nem nevezhetők modern kifejezéssel élve turisztikai célú utazásoknak. Csakhogy őskori „egészségügyi utazásra” már találtak bizonyítékokat, méghozzá a dél-angliai Amesbury-ben, Stonehenge mellett: 2002-ben egy negyvenes éveiben járó férfi maradványait tárták fel egy iskola építésekor, aki mellett számos nyílhegyet találtak sírmellékletként, így kapta az Amesbury Íjász elnevezést. A vizsgálatok kiderítették, hogy a férfinek – aki az oxigénizotóp-analízis szerint Közép-Európából származott – örökletes betegségből származó lábsérülése volt, így a kutatók feltételezik, hogy esetleg zarándok lehetett, aki Stonehenge “gyógyító” kék köveiért tette meg ezt a hosszú utat.
